Érdekes a kapcsolatom ezzel a sorozattal. Az első és a második rész is tetszett, mégis egyre több idő telt el az olvasások között (2.-3. részek között több, mint egy év). Ezt írtam a 2.résznél: "Nyitott lett a vége, de fújok egyet a folytatás előtt.", hát jó nagyot fújtam.
A nagy szünet miatt az elején szenvedtem is, azt se tudtam melyik B betűs ember kicsoda, egy csomó hasonló név, idő kellett mire felvettem a fonalat hol is hagytuk abba. Itt is azt éreztem, hogy az első pár száz oldal túlírt, feleslegesen ilyen hosszú.
Lisbeth kórházban épül fel a sérüléseiből (amiből még lehet Rambo-nak se menne), így most ő passzív harcos, inkább a háttérből mozgatja a szálakat. Viszont kiderül, hogy milyen magasan szervezett összeesküvés áldozata lett, és most is az a terv, hogy egy életre letöröljék a színről.
Szerencsére azonban a lánynak megvannak a barátai és kapcsolatai (még ha nem is sok, de rájuk tűzön vízen át számíthat).
Az tetszett, hogy bár mindenhol mérgezett a rendszer, lehet azért találni jó embereket, akiknek helyén van az értékítéletük. Sok kérdésemre választ kaptam, sok minden letisztázódott, így részemről nekem itt véget ért a sorozat (ameddig Larsson írta).
Miután az első 1-2 száz oldalon túljutottam, gyorsan haladtam az olvasással, mindig volt miért / kiért izgulni. Így ezt is úgy tettem le, hogy jó könyv volt, mégsem kérek a folytatásból.
