Hát ez is eljött: olvastam Kinget! Jóbarátokból már rég felfigyeltem rá, Joey a fagyasztóban tartotta, mert annyira félelmetes könyv (?), és persze Stephen Kinget lehetetlen nem ismerni. Így cikinek is éreztem, hogy semmit sem olvastam még tőle. Azonban nem tudom hogy fog folytatódni a kapcsolatunk.
A könyv első fele igazából egy hosszú felvezetés, alapozás- amivel nincs is baj, meg kell teremteni a hangulatot, de több mint 200 oldalon keresztül? Nekem ez kicsit sok volt. Megismerjük a családot, a felszínen boldognak tűnnek: Jack az apuka, aki hát kicsit alkesz volt, és kirúgták a munkahelyéről. Wendy az anyuka, aki hiába próbálkozik, nem tud túllépni férje korábbi tettein. És Danny, az 5 éves kisfiúk, aki...hát erre nincs jobb szó, fura.
Jack kap egy állást a Panoráma hotelben: télen ő lesz a gondnok. Ha beköszönt az igazi tél, akkor se ki, se be, ott ragad a család. Ez még egy boldog kapcsolatot is megviselne, és lelkileg stabil embereknek is sok lehetne. Így már az elejétől rezeg a léc mi fog ebből kisülni.
Az, hogy mi is a "ragyogás" izgalmas volt megtudni, nem gondoltam volna. Nagyon jól ki volt találva a helyszín, a karakterek is: a motivációjuk, gondolataik, fejlődésük (vagy személyiségbeli változásaik).
Viszont (igen, itt a "de"), nem nagyon izgultam a könyvön, ami engem is meglepett, mert nem vagyok az a kőszikla típus, aki semmitől sem ijed meg. Ez biztos nem King hibája, hanem az enyém. Valószínüleg rettenetesen sok elvárással olvastam ezt a könyvet, és a természetfeletti dolgokban nem annyira hiszek. Ha a könyv arról szól, hogy a baltás gyilkos próbálja levadászni őket végig, akkor feltehetőleg nem tudtam volna nyugton ülni a helyemen.
A végére azért elég jól belejöttem, a lezárás is tetszett. Egyszerűen csak ez a műfaj nem áll annyira közel hozzám, de örülök, hogy sorra került.
