Vi Keelendtől ez volt az első olvasásom, és a könyv elején nem is értettem magam hogy eshetett meg ez.
Nagyokat nevettem, már-már nyerítettem: Ireland-et elküldik a munkahelyéről, aki ezen egyrészt teljesen meglepődik, hisz 9 éve megszakad a cégért, másrészt teljesen kiakad. És iszik. Sokat. Ekkor azt gondolja, a legjobb, amit tehet, ha ittasan ír a cég vezérigazgatójának. Akitől válasz is érkezik.
Grant ámulatba esik Ireland pimaszságán, de jó értelemben. Igazából pont erre volt most szüksége a férfinak, hogy valaki felrázza, visszahozza az életbe.
Szomorú története van, hogy miért falta az utóbbi 7 évben a nőket és miért lakik egy hajón.
Ami zavaró volt a könyvben, az a vége. Spoiler: túl nagy happy end, kicsit műbalhé volt a baleset és, utána persze minden csudaklassz lett. Valahogy ez az egész nekem erőltetettnek hatott.
Alapvetően jobb történetet kaptam, mint amit a borító / cím után vártam. Azt hittem egy lötyi, erotikus, 'viszony'-ról szóló könyv lesz ez. De igazából komolyabb az egész ennél, számomra ez nem is ezt jelenti a viszony.
