Lansquenetben lenni mindig jó, ez a sorozat hozza azt a hangulatot, amit várok már tőle, nincsenek óriási meglepetések, egyszerűen ez a könyv az, ami. Nem is akar több lenni, nem erőlködik, nekem pedig ez így pontosan megfelel.
Anouk Párizsba költözik, Vianne-nak Rosette marad: bízik abban, hogy a lánynak mindig szüksége lesz rá. Viszont minden változásnak indul, mikor az idős virágárus Narcisse meghal, és Rosette-re hagyja a szamócás erdőt. Narcisse családja ezen felháborodik , és mindent megpróbál bevetni, hogy megvétózza a végrendeletet.
Narcisse sosem volt igazán vallásos, azonban élete történetét és utolsó gyónását az atyára hagyja. Ha ez még mind nem volna elég furcsa, egy új üzlet nyílik meglehetősen gyorsan a virágüzlet helyén. Sokáig csak találgatni lehet mi is a bolt profilja, és Morgane, a vezető is meglehetőst furcsa.
Francis atya nehezen bírkózik az olvasmánnyal, Rosette új barátra tesz szert és Morgane üzlete csak úgy vonzza az embereket. Vianne- nak rossz érzése van a hellyel kapcsolatban.
Amint megszoktam és ráéreztem melyik fejezetben ki a mesélő, ismét magával ragadott az a fajta varázslat, amit Joanne képes létrehozni. Tudtam mindig mit várhatok a Csokoládé sorozattól, és eddig mindig meg is adta. Ha lesz folytatása, arra is vevő leszek!
