Az első rész óta az a feltétlen reflex alakult ki nálam, hogy ha ezt a sorozatot olvasom, forró csokit kell igyak.
Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, a második résztől nem voltam úgy oda, így féltem mit tartogat ez a rész.
Az első kellemes meglepetést az jelentette, hogy visszatértünk Lansquenet-be... Ismét előkerülnek a rég nem látott ismerősök, de a település nem a régi. A muzulmán közösséget olyan betolakodónak tekintik, mint korábban Vianne-t, és megbomlik a falu egysége.
Vianne mindenhol rejtélyekre, titkokra bukkan. Az első ilyen, hogy Roux miért nem jött vele? Vajon meddig maradnak Lansquenet-ben? Ki az a titokzatos nő feketében? Miért vádolják mindennel Reynauld atyát? Miért olyan tartozkódó a barátnője Josephine?
Az első részben megszokott váltott szemszög szerepel itt is, így láthatjuk mi zajlik Reynauld atyával, ami most sokkal izgalmasabb és érdekfeszítőbb, mint korábban.
A könnyed csokoládé és barack mellett olyan komoly témákkal is szembekerülünk mint elfogadás, tolerancia, kultúrális/ vallási különbségek és a társadalom reakciója ezekre. Az embereknek van még hova fejlődnie e téren.
Ismét magával ragadott a hangulat, amit nehezményeztem: időnként azért lassan csorogtak az események. Mintha beleerőltették volna, hogy meglegyen az oldalszám, a nem kevés oldalszám. De Joanne csokoládé varázslata még mindig működik! Ide nekem a folytatást!
