Krusovszky Dénes - Akik már nem leszünk sosem (69)
2020. szeptember 05. írta: csillabella

Krusovszky Dénes - Akik már nem leszünk sosem (69)

*4.8*

Úgy láttam ezt a könyvet vagy nagyon szereti valaki, vagy lehúzza. Én valahol a kettő között vagyok, de inkább az első csoport felé húzok.

A könyv pár oldalas prológusa 1990-ben játszódik, egy férfi meghal Iowa City határában, egy autóbalesetben.

covers_585145.jpg

Majd 2013-ban folytatódik a történet (lövésem sem volt hogy kapcsolódik ez a két szál): Bálint szakításban van a barátnőjével. Elindul haza Debrecenbe, megnézi a családját és egyik haverjának az eskövőjére is meghívták. Ennél a résznél nem annyira a történet ragadott magával, hanem az író stílusa. Olyan finoman, érzékeletesen, találó jelzőkkel írt le mindent, egy egyszerű vonat utat is, hogy élvezet volt olvasni. Nem érződött megszerkesztettnek, természetes hatása volt.

Majd következett az, amit szerintem nem fogok elfelejteni. Lehet a könyv kerettörténete idővel elhalványul, de az 1986-ban játszódó rész nem fog. Olyan szinten megrázott és felkavart, hogy már alig vártam, hogy kikászálódjak ebből a részből. Letenni semmiképp nem szerettem volna, de meg kellett szenvedjek vele... Egy tüdőszanatórium mindennapjaiba csöppenünk. Az egyik ápoló, akit nagyon szeret és tisztel az intézet minden lakója, dolgozója, egyre több időt tölt el itt, különösen az egyik beteggel. Aszalós vastüdőben él (hát, erre rákerestem, huh, megrázó- képet nem is csatolok, a linken meg lehet nézni), és miután testvére halálhírét viszik neki, romlik az állapota. Mielőtt késő, szeretné elmesélni történetét, amit magnóra rögzítenek. A múlt sebeinek feltépése szintén megcincálja a férfi egészségét, az orvosok egyre inkább aggódnak érte, és kétkedve nézik mit művel az ápolóval, titokban.

Utána 2013-ban kezdetét veszi a lagzi, amire Bálint indult, elég részletesen leírva. ( A menyecske táncot felénk már a piros rövid menyecske ruhában szokták táncolni, nem az esküvői ruhában). Ilyen hosszan még nem olvastam esküvőről, de kész megnyugvás volt a lelkemnek ez a rész. Ki kellett pihenni Aszalós történetét.

2017-ben Bálint telefonhívást kap, hazautazik Bécsből az apja után a kórházba. És végre itt értelmet kap minden fejezet, esemény.

Valahogy a befejezést nem tudtam hova tenni... A jelzőkből is kicsit sok let, lehet azért, mert el lett húzva a történet.  

https://moly.hu/konyvek/krusovszky-denes-akik-mar-nem-leszunk-sosem

A bejegyzés trackback címe:

https://kesztenye.blog.hu/api/trackback/id/tr9716191588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása