Az első rész nagyon tetszett, érdekes volt, lekötött. Tudtam, hogy ez nem egy "rendes" folytatás lesz, így nagyon nehezen álltam neki. Bárcsak valaki szólt volna előre, hogy hagyjam ezt, és mindjárt a harmadik részt vegyem a kezembe!
Az egy másik nap ugyanaz, mint a Nap nap után, csak itt nem A meséli el a történetet, hanem Rhiannon. De a történet UGYANAZ. Elolvastam, mert szeretem David Levithan írásait, könnyedek, nyitott szemléletűek, és gondoltam csak kiderül itt valami, ami miatt ezt engedték piacra dobni.
Bár részletesebben megismerjük Rhiannont, és az érzéseit, semmi olyan nem derült ki számomra, amit már ne tudtam volna az első részből. Tudtam, hogy szereti Justint, azt is hogy a fiú nem bánik vele rendesen, de ennek ellenére biztos van oka vele lenni.
Végig olvastam, mert kell lennie valaminek, egy kulcs gondolatnak, ténynek, ami segít a harmadik rész megértéséhez. Siettem vele, hogy mielőbb vége legyen a szenvedésemnek. Haladós a nagy sorközöknek és a szellős nyomtatásnak köszönhetően. Felesleges volt ez a rész, kár volt a fákat kivágni emiatt. Haragszom az íróra is. Egy kriminél van értelme a váltott szemszögnek. De itt?! Esetleg az első érszbe tehetett volna 1-2 Rhiannonos fejezetet, ha ennyire hiányérzete volt.
Ez a rész elvette a kedvem a folytatástól. Majd neki vágok, de kell egy kis lélegzetvétel. És egy jó olvasási élmény előtte.
A 2.5 pontot is inkább csak az első rész és maga az alap történet miatt kapja. Túl lágy a szívem.
Tanácsom: aki ezt a sorozatot a kezébe veszi, az első rész után mindjárt a harmadikkal folytassa! Tanuljatok a hibámból...
