A karácsonyi könyvektől nem szoktam sokat várni, lehet agyatlan is a sztori, csak legyen hangulatos, hozza meg a kedvem az Ünnephez. Ez a borító rögtön felkeltette a figyelmem: cuki Husky kutyusok, északi fény és egy kivilágott ház.
Kicsit viszont félrevezető a borító meg a cím is. Kis Huskyk nem is lesznek benne (bocs a spoilerért), ahogy igazán Alaszka világába sem kapunk mély betekintést.
Úgy indult a sztori, hogy Josie kezét megkéri Palmer, aki elvileg egy tipikus alaszkai macsó, a jég hátán is megél, nem fél a kétkezi munkától és kockás ingben jár. Viszont, a lánykérés alatt nekem kissé demensnek tűnt és ettől nehezen tudtam elvonatkoztatni. Értem, hogy vicces akart lenni a jelenet, meg esetlen, de kicsit sok lett.
Josie szereti Palmert, de az élete és álommunkája Seattle-be hívják. Hiába a szerelem, az itteni barátok, a nyugodt élet, úgy érzi nem ide tartozik. Jön egy kis galiba, lekési az utolsó kompot.
Miután ismét hazajut Josie, belevág a munkába, ami azonban nem egészen úgy sül el, ahogy várta.
Nem szokott bajom lenni a könyvek hosszával (túl rövid, túl hosszú), amennyiben ez indokolt és nem megy a minőség rovására. Ez kicsit túl rövid volt. (Biztos rövid volt a határidő, hogy még az ünnepekre kapható legyen.) A 2 fő karakter Josie és Palmer sem kerültek hozzám közel, egyedül Jackben volt némi spiritusz.
Aranyos történet volt összességében, egynek elment, de nem különösebben volt ünnepi. Sokkal több lehetőség volt ebben.
