Épp ideje volt egy klasszikust sorra kerítsek. Elég érdekesnek tűnt a történet : Dorian hiú, azt kívánja bárcsak ne öregedne. Egy nap észreveszi, hogy ez teljesül, csak a róla készült kép öregszik.
Dorian Gray élete ígéretes, jómódban él, külsejével mindenkit megnyer magának. Basil festőművész egyenesen a múzsájának tartja, ihletet merít belőle. Megalkotja főművét, Dorian Gray acképét, amit a fiúnak ad ajándékba. Miközben Basilnál áll modellt, megismerkedik (vesztére) Lord Henryvel.
Ő felnyitja a szemét, bevezeti az élvezetek világába, és teletömi a fejét az elméleteivel. Engem ezek a monológok sokszor fárasztottak, időnként nem is értettem mire akar kilyukadni, annyira nagyot akart mindig mondani, hogy nem feltétlen sikerült.
Dorian beleszeret Sybil Vane-ba, aki egy fiatal színésznő. Minden este csodálja tehetségét az előadásokon, megkéri a lány kezét. Ő azonban egy nap rosszul játszik, Dorian emiatt kiábrándul belőle, és itt indul meg a veszte.
Ez után már csak züllés, az élvezetek hajszolása következik, de az arcán ebből mi sem látszik. Viszont a festményen látható minden aggodalma, bánata, erkölcstelensége és gonosztette. Az elől nem menekülhet.
Szép lassan az életmódja az őrületbe hajszolja, nem tud menekülni a múltja, de leginkább a festmény elől. Az kíméletlenül őszinte. Megpróbál megváltozni, de már késő, és nem is őszinte az indoka.
Érdekes könyv, nem mondom, hogy faltam a lapokat, vagy rekord idő alatt kiolvastam (bár voltak izgi részek is). De nem bántam meg. Időnként ijesztően aktuális gondolatokat olvastam, nem hittem el, hogy ez 1890-ben íródott.
Volt egy nagyon borsos számla is valami XV. Lajos korabeli vésett ezüst öltözködőkészletről, melyet eddig nem mert átküldeni a gyámjaihoz, kik roppant régimódi emberek voltak, és nem tudták megérteni, hogy olyan korban élünk, mikor a szükségtelen dolgokra van igazán szükségünk.
Hiúsága és balgasága lesz a veszte. Sosem találja meg a boldogságot. Véget akar vetni ennek az egésznek, ezzel azonban végzetes hibát követ el.
A szépsége tette tönkre őt és az ifjúság, melyért rimánkodott. E két dolog híján életén nem esik szennyfolt. Szépsége csak álarc volt, ifjúsága csak szemfényvesztés. Mi is hát az ifjúság? Zöld, éretlen kor, szamér szeszélyek, beteg gondolatok ideje.
