Ritkán kerül fel valami azonnal a bookancslistámra egy értékelés alapján, de erről a könyvről (amelyről előtte sosem hallottam) olyan kedvcsináló és szép leírás született molyon, hogy mindjárt bővült is vele a várólistám. Ez a lista amúgy végtelen, sosem csökken, folyamatosan kerülnek rá könyvek...
A történet egy örmény falucskában játszódik, amelynek lakói már megöregedtek, megfogyatkoztak a nehéz évek alatt: háború, földrengés, aszály, éhínség, de a falu mindig összetart. Bármi is történjék, valaki ott lesz, hogy segítsen.
Anatolija a regény elején épp készül meghalni, mit sem sejtve, hogy Vaszilij úton van, hogy megkérje a kezét. A történet mégsem egy szerelmi történet, de nehezen tudom megfogalmazni hogy mi is. Mágikus elemekkel tűzdelt "mese", ami rengetegszer visszanyúlik a múltba, de minden részlet fontos. Mindig van értelme élni, próbálkozni és remélni.
...de most nem erről van szó, hanem arról, hogy pontosan egy évvel és egy hónappal ezelőtt, pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni, nem is sejtve, mennyi sok szép dolog vár még rá, és ez a szép most el is érkezett, és finoman és kedvesen szuszog, és legyen is ez még sokáig így, legyen ez mindig így, az éjszaka pedig varázsolni fog és megvédi a boldogságát, hűvös tenyerén három almát görgetve, melyeket aztán – ahogyan ez öröktől fogva meg van írva a marani mesékben – az égből a földre hullajt: egyet annak, aki látta, a másikat annak, aki mesélte, a harmadikat meg annak, aki hallgatta, és hitt a jóságban.
Maran varázslatos település, a környék, az emberek, a szokásaik az ételeik. És varázslatos a könyv is, talán pont emiatt valahogy nem tudok róla nagyon írni, nem találom a megfelelő szavakat, amikkel visszaadhatnám a könyv hangulatát. Nagyon vártam, hogy olvashassam, biztos voltam benne, hogy egy kis csoda lesz, és nem csalódtam, meghatódva és mosolyogva csuktam be a könyvet, mikor a végére értem.
https://moly.hu/konyvek/narine-abgarjan-egbol-hullott-harom-alma
