Parfümmániásként illett már ezt a könyvet elolvasnom. Mindig azt hittem, hogy brutális lesz, kínozzák benne a nőket, tele lesz szenvedéssel, emiatt nem került eddig sorra. Aztán mikor nyaralás alatt meglátogattunk egy parfümgyárat Grasse-ban, és ott is ezt a könyvet említették, akkor gondoltam most már ideje elolvasnom.
Jean Baptiste Grenouille a 18.század egyik zsenije : árva gyermek, és már csecsemő korában is taszítja az embereket, de különleges adottsággal született. Bár neki saját magának nincs szaga /illata, de ő az igazi "ORR".
Egész életében mindent eltűr, mindent megtesz, amit kérnek, bárkinek engedelmeskedik, akkor is, ha cserébe csak igénytelen életet tud élni. Egy napon aztán megtalálja a szakmáját, és inasnak szegődik egy parfüm készítő mellé.
Célja, hogy megalkossa a saját ember illatát, és olyan illatot is, amivel hathat a világra, ami miatt szeretni fogják.
Élete nem túl mozgalmas, mint, ahogy a könyv sem. Hosszas leírások, amelyek azonban roppant érzékletesek. De emiatt néha elkalandoztam olvasás közben, és nem éreztem, hogy bármiről lemaradtam volna. Grenouille sosem szeretett senkit, nem került közel senkihez, csak az illatok világában érezte jól magát, ha alkothatott. Mesterművét is szép lassan dolgozta ki, türelmesen várva az alkalmat.
Jelentem a könyv nem olyan rémes vérengzős horror, mint, ahogyan képzeltem. Kicsit vontatott néha, kicsit beteg (nem szívesen lennék összezárva az íróval, akinek ilyen sztori eszébe jut).
A vége nekem nem igazán ütött, nem illett a sztorihoz, az levont a könyv értékéből.
