Egy kihívás kapcsán el kell olvassak 3 különböző norvég szerzőtől egy könyvet. Így olvasgattam, körbenéztem a könyvek között és gondoltam az egyik olvasásom lehetne a Doppler.
Andreas Dopplernek megvan látszólag mindene: feleség, 2 gyermek, ház, anyagi jólét és munkahely. Egy napon, apja halála után azonban bicilkizés közben beveri a fejét, és "megvilágosodik". Elege lesz a pénz utáni hajszából, az emberekből, így kiköltözik az erdőbe.
Próbálja megtalálni a lelki békéjét, nyugalmat és feldolgozni a veszteségét, de azért élelmet neki is kell szereznie. Így időnként lopni készül, emberekkel találkozni, és mivel neki is van szíve, ezért egy fiatal jávorszarvas lesz a barátja. Miközben megpróbál lemondani minden anyagi dologról, azért sajnos rájön, hogy neki is vannak korlátai: sátor, szerszámok, tej és csoki azért csak kell.
Bár tükröt tart nekünk, mindezt vicces formában teszi.
Úgy látom, a sógorom megkönnyebbült. Nyilván komolyabb ellenállásra számított. Kicsit még fázott is talán a velem való találkozástól, de végül is kedélyesen, szinte barátian alakult a helyzet. Ennek bizony nem más az oka, mint az, hogy hazudtam neki. Csak ő ezt nem tudja. A hazugság remek fegyver, amelyet a legtöbben túlságosan ritkán vetnek be. Hihetetlenül hatékony. Az ember mond valamit, miközben pont az ellenkezőjét gondolja. Bámulatos.
Ennél a könyvnél az sem zavart, hogy a párbeszédek nem gondolatjellel voltak bevezetve (eleve nem is volt sok belőlük).
Valószínüleg a folytatásokat is sorra kerítem majd. Ide nekem egy Bongót!
