Ezzel a könyvvel most gondban vagyok: ha csak a végső benyomásom alapján kéne pontozni, akkor jobbat adnék, de öszességében még a 4.0 is jóindulatú részemről. A bajom pedig az a 652 oldal, amelyből 3-400 oldalt végig nyüglődtem.
A történet maga nem rossz: a Telemachus család tagjai mind különleges képességekkel vannak megáldva. Irene felismeri, ha hazudnak. Buddy a jövőbe lát, Frankie a gondolatával tárgyakat tud mozgatni stb, és megjelenik a képben a CIA, mert szükségük van a Család képességeire.
Eleve furán indult a könyv: Matty, Irene fia, a saját unokahúgára gerjedt be és nyúlt magához... Jó, ezen túlléptem, de aztán jött az a párszáz felesleges oldal, ahol hosszadalmasan voltak leírva érdektelen történések, össze-vissza ugrálva az időben. Ezt nehezen követtem, lehet azért is, mert a könyv maga nem nagyon kötött le. És nagyon sokáig is tartott, míg elolvastam. Jó közben volt egy nyaralás, ahova magammal sem vittem, mert nem érdekelt akkor sem mi lesz a káprázatos Telemachus családdal, meg úgy általában is nehezen vettem kezembe a könyvet.
Nem szerettem volna a könyvet félbe hagyni, mert elég sokat tettem le idén, és egyik posztomhoz írta kommentbe valaki, hogy ha már beletette az energiát, hogy elolvasson 200 oldalt egy könyvből, akkor már végigküzdi magát rajta. Így folytattam én is, lassú víz partot mos, a végére értem. Azt kell mondjam a vége nem volt rossz, vagyis az utolsó 150 oldal már elég jó volt, érdekelt mi lesz, hogy alakul a család sorsa, hisz mindegyiküknek volt elég gondja: Teddy (apuka) egy maffiózó feleségével kezdett ki, fia Frankie pedig ugyanezen maffiózónak tartozott sok pénzzel. Másik fia Buddy, aki a jövőbe látt felkészült a saját végzetére, Irene pedig magánéleti gondokkal küzdött.
Nem lett volna ez rossz könyv, ha 300-350 oldalban írják meg, így viszont nem értettem hogy ment ez át annyi rostán.
