Szerintem erről a könyvről már mindenki hallott, aki akart, aki nem, ott volt/van mindenhol. Velem is többször szembejött, de mivel annyira "divat" volt, inkább kerültem. Meg hangulatom sem volt hozzá, látszott, hogy ez nem egy vidám menet lesz.
Rachel elvált, munkáját elvesztette, az italba menekült (nem kis mértékben). Minden nap ingázik, egy sorompónál megszokott állni a vonat, ott nézi a lakókat, az álompárt: Jesst és Jasont (így nevezi el őket magában). Rachel üres életét ez tölti ki, hogy minden apróságra figyel, és gondolatban felépít egy világot köré. Így nagyobbat nem is csalódhatna, mikor egyszer csak meglátja, hogy a valóság köszönő viszonyban sincs a a képzeletével Jesséket illetően.
Tudja, hogy nem tarthatja magában, amit látott, így már-már rögeszméssé válik. Próbál hasznos lenni, segíteni, a részese lenni valaminek, hogy csillapítsa magányát. Viszont annyit ivott, hogy semmire sem emlékszik mi is történt azon a bizonyos estén. Szép lassan próbálja megfejteni, néha beugrik egy kép, vagy beszél valakivel aznap estéről.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, nem ír rosszul Paula. De azt, hogy miért lett annyira felkapva, azt nem értettem meg. Elég felejthető könyv, kíváncsi vagyok egy hónap múlva, vagy akár év végén mennyire fogok emlékezni rá.
A könyvet megfilmesítették
Borongós, lehangoló könyv, ami azért izgalmas is (nagyjából a felétől kezdett érdekesebb lenni a sztori). Egyszer el lehet olvasni, viszont abban nem vagyok biztos, hogy fogok-e még az írónőtől olvasni, annyira nem vett meg magának.
https://moly.hu/konyvek/paula-hawkins-a-lany-a-vonaton
