Ismét egy klasszikus akadt a kezembe, ami bár rövid, mégis félelmetesen hosszú. Tudtam, hogy hiába a százegynéhány oldal, nem egy könnyű darab lesz, nem vidám állatkákról fogok olvasni, akik boldogan élnek és legelésznek egy farmocskán. 1984 után semmiképp nem hittem ilyeneket.
A fülszöveg ismerteti velünk, hogy miről is lesz szó röviden: egy farm, ahol az állatok átveszik az uralmat és elüldözik az embert.
Őrnagy, a disznó megálmodott egy új világot, ahol az állatok egyenlőek és nem az ember uralma alatt állnak. Hisz az ember rosszul bánik az állatokkal, kizsákmányolja őket. Őrnagy halála után az eszméi tovább élnek, és a disznók vezetésével elindul a forradalom, elkergetik a gazdát. Megalkotják a maguk 7 parancsolatát, ami azon alapszik, hogy minden állat egyenlő.
Egész jól megállják a helyüket, sikerül előállítani élelmet. Azonban hamar rájönnek, hogy mégiscsak kell vezető, és ez lesz Napóleon (disznó). Többet kell dolgozniuk, mint hitték, de megérte, hisz "szabadok".
Elég felkavaró könyv, ahogy végignézzük, hogy alakul ki a teljes diktatúra és hogy nyomják el az olyanokat, akik tisztán látnak miközben próbálnak helyt állni. Hogy zajlik a tudatmódosítás, a múlt/tények átírása, és hogy lesz végül a "minden állat egyenlőből" az, hogy: "minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél". A 7 parancsolatuk minden pontját megszegik, és meggyőznek közben mindenkit, hogy semmi sem változott, így a helyes.
Ez lesz az állatokból, ha emberi tulajdonsággal ruházzuk fel őket.
A könyv aktualitását úgy tűnik nem veszti el, örökifjú darab.
A végszó felülmúlhatatlan:
„Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.”
