Már a könyv címe és borítója végett is azt gondolom, ez egy lányos könyv, nehezen tudom elképzelni, hogy egy férfi ezt lekapná a polcról. A történet és a könyv azonban nem olyan nyálas, mint hinné az ember.
A sztori nagyvonalakban annyi, hogy a régiségkereskedő Lillyhez bevisznek egy régi, szép hegedűt, mondván, hogy az övé. Ő ebből mit sem ért, így nyomozásba kezd. Van egy nagyon jó barátnője, akire mindenben számíthat, mert férjét sajnos már elvesztette (Lilly). Időközben új ismeretségekre tesz szert, világot lát és a rejtély is megoldódik.
A könyv egy része a jelenben játszódik, 2011-ben, csak a helyszínek váltakoznak. Lilly barátnőjénél lakik Angliában, míg tart az ügy. Útközben megismerkedik Gabriellel, aki zeneiskolát vezet, így a segítségére van az ügyben. Ez a szál izgalmas, romantikus.
A másik fele 1900-as évek elején játszódik Szumátrában, ahol Roset ismerhetjük meg, az említett hegedű eredeti tulajdonosát, és korának jeles művészét. Ez a szál nagyon egzotikus, képet kaphatunk a korabeli helyzetről.
A könyv hossza ellenére (majd 500 oldal) nem unalmas, és bár helyenként kiszámítható, a hegedű múltja azonban nem az. Szép lassan szivárognak az infók, mindig annyi, amennyi kell, hogy fent tartsa az érdeklődést, de a poént azért ne lője le.
Kicsit az egész történet meseszerű, hiszen ritkán adódik ilyen, hogy csak beállítanak hozzánk egy vagyont érő tárggyal, nekünk van egy gazdag barátnőnk, aki finanszírozza az útjainkat, ránk talál a szerelem ésatöbbi.
Én úgy álltam neki a könyvenk, hogy egy kellemes kis szórakozást reméltem tőle, és azt meg is kaptam. Nem a világot akartam megváltani vele, vagy választ kapni az élet nagy kérdéseire, hanem egy nehéz időszakomban esténként kicsit lazítani, de nem egy bárgyú könyvvel.
Ami vicces volt nekem a könyvben, az a név választások, nem tudom a szerző viccnek szánta-e, vagy ennyire nem ment neki: Lilly KAISER, Jennifer NICKLAUS. Olvasás közben derültem ezeken a béna neveken.
