A könyv olvasása közben több gondolat is megfogalmazódott bennem. Például, az első: hogy lehet egy ennyire érdekesnek ígérkező könyv ennyire lapos? Itt olvasható a fülszöveg és egyéb vélemények a könyvről.

Annyira jó gondolat, hogy van egy ember, aki sok könyvet ismer,könyvesbolt hajója(vagyis patikája)van, és tudja ezeket ajánlani az embernek gyógyírként. Már azért is tetszett ez az elképzelés, mert nálunk a könyvtárban úgy néznek rám, mikor könyvet rakok az asztalra, hogy kivenném, hogy kb örülök le nem köpnek éppen. Majd kiderül, hogy ez az ember, aki a könyveket ismeri, a saját gondjaival, szellemeivel mégsem tud megküzdeni, és 20 éve nem tudja feldolgozni, hogy szerelme elhagyta (ez itt már picit ellentmondásos). De(!) aztán jön egy új nő a képbe, és várjuk ki a végét.

Második gondolatom a laposság után az volt, hogy ez a könyv nőknek szól. Időnként annyira szépen akart írni a szerző, hogy nekem már nyálasnak hatott és nem tudtam azonosulni vele. Most nincs előttem konkrét példa, így rögtönzök egy hasonlót: Nagyon mélyen fájdalmas volt a szél hangjának a pirkadattal narancsos szelleme. Persze ennek semmi értelme sincs, tudom. A könyvben is így éreztem, mikor hasonlókat olvastam.

Eleinte lassan olvastam a könyvet, annyira sokat vártam tőle, hogy minél lassabban akartam kiélvezni, mint egy jó bort. (Már az, aki iszik, biztos így csinálja.) Aztán a könyv felétől azért olvastam lassan, mert nem volt mit kiélvezni már, és csak szimplán nem érdekelt annyira. Pedig szerettem ezt a szép borítót a kezembe venni, szerettem Párizsban/Franciaországban "lenni". A könyv feléig tényleg érdekesen alakult a könyv, nem kiszámíthatóan, ami tetszett. Onnantól lett kicsit katyvasz, kicsit csöpögős, kicsit drámai. Itt már sok mindent nem értettem, vagy feleslegesnek tartottam.

Ami nagy előnye a könyvnek, hogy a végén van egy pár oldalas könyv ajánló, ahol is felsorolnak könyveket, és leírják mire ajánlják. Összességében azért egyszeri olvasásra kezünkbe vehetjük, gyorsan daráljuk le és olvassunk valami jobbat :)