2019. június 21. írta: csillabella

Jean Webster- Nyakigláb apó / Kedves ellenségem (29-30)

4,5

Egy moly-os kihívás alkalmán találkoztam Jean Websterrel, és elolvasva a fülszöveget, értékeléseket úgy gondoltam elfogadom a kihívást!

Nyakigláb apó: kedves kis történet egy árváról (magát Judynak hívja), aki egy zord árvaházban lakik, viszont egyszer csak mellé szegődik a szerencse, és akad egy támogatója. Így lehetősége lesz rá, hogy tovább tanuljon és önálló élete legyen. Ezért nem kell mást tennie, mint leveleket írnia a támogatónak tanulmányairól, aki nem ad ki semmi adatot magáról, a levelekre sem válaszol. Ettől kapcsolatuk egyoldalú lesz, viszont szép lassan közelebb kerülnek, próbál egyéb módon is kedveskedni a lánynak, gondját viselni.

Nagyon büszke vagyok magamra, hogy rájöttem ki a jótevő- általában krimiknél fogalmam sincs ki a gyilkos, nem vagyok valami jó az ilyenekben, így nagy élmény volt, hogy ezúttal lett egy kis sikerélményem.

Viszont be kell valljam, hogy azért a kiscsaj nem volt mindig szimpatikus. Persze próbáltam megérteni, hisz nem tudom milyen lehet árvának lenni és magányosnak, de néha kicsit szemtelennek tűnt és akaratosnak.

Kedves ellenségem: ez a könyv már nem a kis Judy boldogulásáról szól, hanem főként az árvaházról és annak igazgatójáról. Ő ír leveleket Judynak. Míg az első részben elfogadtam ezt a módszert, a "levélregényt", mostanra kicsit sok lett és idegesítő. Nyakigláb apónál volt értelme, hogy miért egyoldalú, hisz a jótevő kilétét titok övezte. Itt nem volt indokolt és nem is értettem.

Maga a történet aranyos volt, hasznos ha emberi jóságról és segítőkészségről olvasnak a fiatalok/ vagy bármely korosztály. A szerelmi szál is tetszett. Mondjuk nem az a fajta könyv, amit ne lehetne letenni, vagy, amit alig vártam, hogy olvashassak. (Bár lehet én olvastam rosszkor.)