Némelyik könyvről nehezebb írni, ez is ilyen. Az iskolai lövöldözés kemény téma, és ez a könyv megmutatja az igazi mélységeit, nem csak annyiról szól feltétlenül, hogy valaki bekattan és elviszi apuci fegyverét egy játékra.
Tim egyik reggel bemegy az iskolába, fegyverrel a gitártokjában, és lelő 4 diákot, menekülés közben egy rendőrt, de ő maga is megsérül, és kómába esik. Tiszta sor, hogy Tim zakkant, elmebeteg, ki csinál ilyet, és szegény többiek, akik az életüket vesztették. Vagy ez mégsem ennyire fekete vagy fehér? El lehet érni a folyamatos terrorizálással, hogy valakinek ez maradjon az egyetlen, utolsó megoldás?
Több szemszögből ismerhetjük meg a történetet. Tim fejezetei...nagyon felhergeltem magam, és baseball ütővel mentem volna oda a suliba, hogy helyben hagyjam a nagymenőket, akik kipécézték magának, a diákokat és tanárokat, akik nem láttak, nem hallottak és nem szóltak semmit. Hihetetlen hogy ez megeshet (abban az értelemben, hogy nem szabadna), de sajnos mégis túlságosan hihető.
A lövöldözés napján az egyik bandatag lebetegedett, így a hírekből hallott az eseményekről. Ha bemegy aznap reggel az iskolába, akkor őt is lelövik. Ettől sokkos állapotba kerül, pszichológus segítségét kérik dr. Miranda Crane személyében, mert fontos lenne, hogy tudjanak a fiúval beszélni, és szóra bírják, hogy segítse az ügyet. Marshall nyomozó próbál együtt dolgozni Mirandával, mert a férfi is érzi, hogy valami nem stimmel ezzel az üggyel. És igaza is van, megéri a mélyére ásni, a felszín alatt teljesen más lakozik.
Felkavart a könyv, de Sienna ismét nagyot alkotott. Az elején némelyik fejezet kicsit lassú volt nekem, és volt, amit nem értettem (pl ha a csávó olyan furmányos, akkor a gyógyszert ha nem veszi be, miért az ágyába rejti, miért nem húzta le a wc-n?). De ezt leszámítva sodort magával a történet, és persze kikerekedett a szemem a végén, erre aztán nem gondoltam volna.
