Az elmúlt időszakban két könyvet is félbehagytam, mert untattak, így kellett valami jó. Azt tudtam, hogy ez a könyv tetszetni fog, de teljesen másra számítottam a fülszöveg és az édi rózsaszín borító után. Egyáltalán nem készültem fel egy ilyen megrázó történetre, ami mély és mondanivalója van. Egy hullámvasút volt, feltépett sok sebet. Ez a könyv a (rossz) marketing áldozata lett, szerintem sokan nem is sejtik mi lapul benne.

A könyv leírása annyit ígér, hogy Lily megismerkedik egy csoda klassz csávóval (Ryle), de aztán jujj előkerül a múltjából egy másik klassz fiú (Atlas), valahogy választania kell, és közben biztos olvashatunk pár szex jelenetet. Buta fülszöveg.

Ryle izgalmas pasi, minden nő álma: művelt, vicces, izmos, szexis, jóképű és orvos. Lilynek sem kell sok, és máris kész lenne eldobni érte az elveit. A sors azonban nem könnyíti meg a dolgukat, így elsodorja őket egymástól. Lily az álmába fekteti energiáit és virágüzletet készül nyitni. Így ismerkedik meg Allysával, az unatkozó milliomossal, aki az alkalmazottja lesz, majd a legjobb barátnője.

Szép lassan Lily múltjára is fény derül, amit személyes vonatkozás miatt is nagyon nehezen olvastam. Az apja erőszakos volt, folyton bántotta az anyukáját, és Lily mindig ott volt, hogy megvédje őt, már amennyire tudta. Atlas a szomszéd elhagyatott házában él, és különös kapcsolat alakul a két hányattatott sorsú fiatal között. Már itt komoly témát kezd el boncolgatni a könyv: hogy juthat oda egy ember, hogy hajléktalan lesz, hogy reagál erre a társadalom és ki az, aki bármit is próbál tenni a nehéz sorsú emberekért.

A jelen viszont nem is lehetne idillibb: szép ház, jó pasi, barátok, megy a bolt is, minden összeállt, viszont váratlan események folytán, mindössze 15 másodperc alatt Lily élete a feje tetejére áll, Ryle megmutatja a foga fehérjét. Nagyon nehéz döntést kell meghoznia, amit kívülállóként az ember úgy érzi simán megtudná hozni helyette. De megérthetjük, hogy ez egy nagyon kínkeserves dolog, hisz akiről döntenünk kell, azt nagyon szeretjük, és mindig megígéri, hogy változni fog. Könnyebb hinni neki, hogy ez tényleg az utolsó eset volt. De sosem az utolsó.

A körforgás azért létezik, mert átkozottul nehéz kilépni belőle. Felfoghatatlan fájdalom és bátorság árán lehet csak letérni az ismerős útról. Néha könnyebbnek tűnik egyszerűen a kitaposott ösvényt követni ahelyett, hogy szembeszállnánk a félelmeinkkel, és belevetnénk magunkat az ismeretlenbe akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy talpra fogunk érkezni.

Már-már elgyengültem én is a végére, nem tudtam mi lenne a jó döntés.

Eddig az Ugly love-t olvastam Colleentől, és bár az is tetszett, véglegesen ezzel a könyvével vett meg magának, és bebizonyította, hogy nem csak szirupos lötyiket tud írni. Imádtam a karaktereket, még Ryle-t is, bár Atlas mindent vitt: nincs az a nő, aki ne szeretne egy Atlast magának.... Ő olyan...oooooo.... <3

 https://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-it-ends-with-us-velunk-veget-er