Ez a könyv akkora élményt adott, amekkorát még semelyik, de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük az elején. A könyvet ajándékba kaptam, és készültem mindig az elolvasására. Úgy gondoltam, hogy ez a könyv fog valamit adni, (-végül adott is, csak nem azt, amit vártam.) olvashatok benne személyiség fejlődésről, önismeretről, egyedüllétről a vadonban, milyen a magány, milyen a saját határainkat feszegetni. Gondoltam kapok választ, bár a kérdésben nem voltam biztos.
Lelkesen vágtam neki, a könyv eleje 100% depi, töményen adagolva. Persze ez várható volt, hogy nem ok nélkül vág valaki neki a Pacifikus Túraösvénynek, de ezt akkor is túlzásnak éreztem. Sheryl anyjának haláltusáját és elvesztését roppant részletesen, percre lebontva kifejtette. Utána jött, hogy elkurvult és megcsalta a férjét számtalanszor, majd a drog. Itt már kb úgy voltam, hogy "indulj már el a vadonba, különben leteszem a könyvet!".
A csaj nem volt valami szimpatikus, mert mikor az anyja kórházban haldokolt, ő maga még házas volt, valami doktor vagy ápoló péniszét stírölte a nadrágján keresztül és azon fantáziált hogy szexelne vele. Gyomorforgató. A herionos rész is kicsit nehezen volt emészthető, egyrészt mert én elhatárolódom mindenféle drogtól, másrészt nehéz elhinni, hogy valaki lövi magát, de közben hetekre is simán abbahagyja, majd ismét lövi magát, és másnap elindul túrázni, ahol nincsenek elvonási tünetei.
Naaa mindegy, végre elindul az úton, eleinte kellemes olvasmány volt, hogy kicsit esetlen, az ember így bele tudta képzelni magát a helyébe, hogy akkor erre mi is képesek lehetünk. De folyamatosan ott volt mindenben az ellentmondás. Például leírta, hogy a túraösvényről készült útleírást 12x elolvasta, az a 'Bibliája', mégis felkészületlen volt.
Az is zavart, hogy miért nincs egy ilyen könyvben kép, ő is leírta a könyv elején, hogy vitt magával fényképezőt, meg egy nagy vakut is, mégis egy darab kép sincs a könyvben. A mellékelt térkép is kissé 'homályos'. Ezt úgy értem, hogy eleinte a leírás is elég részletes, de egy idő után nehezen követhető hol is tart éppen. A másik furaság, hogy a leírásban sosem említi, hogy írt volna naplót. Egy alkalommal volt, hogy pár órát írt, valahol az út közepén. Így nem tudom hogyan emlékezett ennyi mindenre 1995-ből (a könyvet 2012-ben írta).
A könyv felén túlvoltam, mikor már kezdett elegem lenni az Istennő komplexusából, hogy a világon mindenki megakarta szerinte őt dönteni és mindenki oda meg vissza volt érte, ezért gondoltam rákeresek hogy is nézett ki fiatalon. Itt volt a másik megdöbbentő dolog, hogy alig lehetett a neten is képeket találni, talán 2-3 van fent összesen, amik szintén ellentmondásban állnak azzal, amit leírt a könyvben, hogy ő mennyire izmos lett, barna és csapzott az út alatt. Pont úgy néz ki, mint aki akkor ért oda kocsiból kiszállva... nem pedig hetek óta úton van...
Kicsit nyomozgattam és ekkor jött az igazi élmény, találtam egy angol nyelvű blogot, aminek a címe cherylstrayedisaliar.blogspot.com (vagyis Cherly Strayed egy hazug.) A blog neve pedig I hate Cheryl Strayed. (vagyis utálom Sheryl Strayedet.) Na ettől a blogtól kaptam meg az igazi élményt! Darabokra szedi a könyvet, cafatokra, fejezetenként. Sokat alázza a csajt, de roppant intelligensen, aki írta, az valóban egy hosszútáv túrázó, így érdekes volt olvasni az ő észrevételeit, a kommentelők is érdemben szóltak hozzá a cikkekhez. Olyan olvasottsága volt a blognak, hogy mikor a csaj éppen nem tudta valamiről igaz-e vagy sem, megszólította az olvasóit és mindig volt valaki kompetens.( Mint pl. mikor kitalált Cheryl egy undi svájci szokást, máris megírták,hogy ilyen nincs) Na de amit adott ez a blog, az rengeteg hangos nevetés. Betegen feküdtem, de így is könnyesre nevettem magam! A csaj stílusa nagyon jó, ezért mindenkinek azt ajánlom (aki tud angolul), úgy olvassa, hogy: egy fejezet Vadon, majd a hozzá tartozó blog bejegyzés! Blog nélkül nem igazán ajánlom a könyv olvasását. De a blog miatt megéri!
https://cherylstrayedisaliar.blogspot.hu/
Ami a végére csalódás volt a könyvben, az az, hogy nem volt semmilyen önismeret, vagy lélektani fejlődés, a csaj pont olyan lotyó maradt, mint az elején: elfogadott idegentől drogokat, lefeküdt ismeretlenekkel az út alatt, ahova kotonostúl ment. Nem is értem mások mit kaptak ettől a könyvtől?! A könyv közepe felé volt egy rész, amit át is ugrottam, ahogy leírja hogyan lövi le a lovukat, mert szerinte kegyetlenség lett volna idegen orvossal elaltattatni. Átlapoztam, mert oldalakon át ment a hatásvadász leírás, de azt kivettem hogy nem sikerült gyorsan ez a művelet, így kb halálra kínozták a lovat. Biztos jobb volt így neki.
Ha a könyvet nem önéletrajznak adják el, hanem igaz történeten alapuló valaminek, kicsit jobban bevette volna a gyomrom. 
