Leszögezem, nem szeretek könyvet félbehagyni... alapvetően semmit nem szeretek félbehagyni, de a könyvekkel úgy vagyok, hogy csak kibírok még pár napot/ órát. Aztán van, amikor a józan énem azt mondja, hogy "túl sok könyv, túl kevés idő". Ilyenkor úgy döntök, hogy ám legyen, tényleg van még miből…

Ceceliával nem lehet mellényúlni. Ezért is jött ő A tanult lány után, hogy ne menjen el az olvasástól a kedvem. A történet mondjuk nem ígérkezett túl vidámnak: Kittynek épp tönkre megy a karrierje, mikor barátnője a halálos ágyán megkéri, hogy írja meg a nagy sztoriját. Hát alapvetően nem voltam…